A futás egyik olyan alapsport, ami nem kíván különösebb szervezést, bárki - bárhol - bármeddig
csinálhatja. Tulajdonképpen a kezdetekben ezért esett a választásom nekem is erre a sportra, úgymond csak a szükség vitt rá, mert egyébként külső szemlélőként semmi jót nem találtam benne :) Ma már nagyon szeretem, mert kikapcsol, feltölt és jól átmozgatja a testem. Sokkal jobban szeretek erdőben, dombokon, túristaútvonalakon futni, mint itt a mindennapokban a környékünkön, de hát amíg nem olyan helyen lakunk ahol ezt megtehetném, marad az utcák behálózása és a Duna-parti síkfutás.
Nem futok gyorsan, inkább élvezni szeretem, nézegetem az embereket az utcán, figyelem a természetet, a madarakat, az eget, a naplementét/felkeltét, este a csillagokat. Régen amikor a maratonokra edzettem, akkor egy edző segítségével futóterv alapján mentem pulzuskontrollal. Megmondom őszintén, hogy néha igencsak utáltam, hogy muszáj volt elmennem futni, volt amikor 2-3 órát töltöttünk a Margit-szigeten és amikor fáradtabb vagy és csak otthon maradnál az ágyban, rohadt egy dolog ennyit szaladgálni körbe-körbe :) de azt mindenképp
hozzá kell tegyem, hogy amikor viszont végzel az előírt távval, egy leggyőzhetetlen hősnek érzed magad, ez tényleg szuper érzés! Ma már nem veszem ennyire 'mindenáron' komolyan, azt tartom, hogy egy héten minimum négyszer edzem (felváltva futás, tenisz, trx), de ha egy napon nagyon nem érzem a futást, akkor átrakom
másnapra. Ezt a hős érzést viszont akkor szoktam még érezni, amikor mondjuk nagyon korán kelek fel a futás miatt vagy esetleg nagy hidegben megyek el, amikor egy lélek nincs az utcán. Próbáljátok ki, olyan jó érzés büszkének lenni magadra, hogy amíg mások alszanak vagy a tévé előtt gubbasztanak, te teszel valamit az egészségedért, magadért, egyszerűen jobb kedvre derít!!
Sokszor kérdezik tőlem, hogy amikor a mínusz 10-15 fokban is kimentem futni, nem rossz-e az nekem, nem fájdul-e meg utána a torkom, stb. Én azt gondolom, hogy ha fokozatosan mész bele a meleg időben való futásból a hidegbe, azaz nem a mínuszokban kezded el, akkor az ég világon semmi bajod nem lesz. Nem vagyunk
cukorból, az emberi szervezet sokkal többet kibír, mint amennyit képzelünk róla. Ha valaki, én aztán fázós típus vagyok (hideg kéz - hideg láb), ha kimegyek a kertbe ilyen időben (plusz 2-3 fokban is), 5-10
perc után úgy elkezdek fázni, hogy reszketek. A futás során pedig a mínuszokban is csak egy vékony széldzsekiben vagyok, alatta egy poló és egy hosszúujjú, plusz kesztyű, sapka. Szóval ne féljetek ettől, meg lehet szokni, csak bátran menjetek ki a szabadba mozogni!!
Továbbá, hogy ne unjam meg a monotonitást, intervall edzéseket is szoktam csinálni, ahol tulajdonképpen
a pulzussal játszunk. Itt a gyors, lendületes sprinteket váltogatod a lassú tempóval vagy akár sétával, ez a típusú futás kiválóan fejleszti az állóképességet és a gyorsaságot, de mivel mostanában nekem nem feltétlenül ez a
cél, én csak az unalom űzésére szoktam bevetni. Egyébként az intervall edzésforma a szakemberek szerint sokkal jobban felpörgeti az anyagcserét és az edzés után tovább marad a test zsírégető üzemmódban, ha a tudományos előnyét akarnánk megfogalmazni :)
Ha kezdőként szeretnétek kipróbálni ezt a fajta mozgásformát, ajánlom, hogy nézzetek utána egy edzéstervnek, rengeteg van fent az interneten. Sok ismerőst láttam elkezdeni és gyorsan abba is hagyni ezt a sportot, mert túl vehemensen vetették bele magukat, túl sokat akartak az elején maguktól. Mindenhol lehet találkozni lelkes kezdőkkel, akiket onnan lehet megismerni, hogy nagyon lihegnek :), azaz nagyon magas pulzussal futnak és persze gyorsan kifulladnak. Ilyen esetekben érthető, hogy elmegy a kedvük az egésztől, mert néha szédülésig, hányingerig kergetik magukat. Itt is érvényesül a "lassan járj, tovább érsz" elv, azaz csak szépen lassan, kényelmes tempóban induljatok neki és rögtön nagyobb lesz a sikerélmény is!
Mindenkinek jó mozgást kívánok, bármi is legyen az, lényeg, hogy élvezzétek!